Őszintén együtt tudok érezni Varga Judittal, hiszen Magyar Péter sértegetéseit, stílusát most már nekem is el kell viselnem a parlamentben, de a mai meghallgatás nem a házasságukról szólt (azzal már így is túlságosan megterhelték a magyar társadalmat). Nekem országgyűlési határozatba foglalt kötelességem volt Varga Juditot figyelmeztetni arra, hogy ne térjen el a tárgytól, ami a végrehajtási visszaélések feltárása.
Itt mégiscsak magyar honfitársaink százezreinek az életéről van szó, akiket jogtalanul, évtizedeken át kifosztott a végrehajtói bűnbanda. Tisztességes emberek verejtékes munkájával felépített házait vette el áron alul a végrehajtási maffia, utcára dobtak becsületes magyarokat, jogtalanul vették el az emberek pénzét, voltak, akiket a halálba kergettek, ezreket pedig külföldre kényszerítettek. Mindezt azért, hogy a Schadlhoz hasonló alakok felfoghatatlan luxusban éljenek. Ez pedig akkor (is) zajlott, amikor Varga Judit volt az igazságügyi miniszter. Ha tudott róla, akkor bűnös, ha nem vett észre semmit, akkor pedig jogosan vetődik fel a gyanú, hogy alkalmatlan volt a feladatára.
Ahogy a vizsgálóbizottság ülésén is arra kértem a tiszás és fideszes képviselőket, hogy most tegyék félre az érzelmeiket és pártpolitikai meggyőződésüket, ezt kérem a pártok híveitől is, mert látom, hogy az érzelmek és a pártszimpátia mentén elszabadultak az indulatok.
Engem ezzel az üggyel kapcsolatban csak az érdekel, hogy feltárjuk az igazságot, megkapják a büntetésüket a végrehajtómaffia tagjai, az adósoktól jogtalanul elvett pénzt az érintettek visszakapják, és végül megalkossuk az új, nonprofit rendszert, amely sokkal igazságosabban fog működni. S ahogy az a mai ülésen is elhangzott, reményeim szerint az új rendszert mindhárom parlamenti erő együtt fogja megszavazni.
Ilyenkor sem feledem, hogy nem pártokat, hanem a hazát szolgálom!
Kitűnő összegzés, köszönet Elnök Úr!
Ideje is lenne végre a fától az erdőt, avagy a pártpolitikától az objektív valóságot is meglátni már sokaknak..