Toroczkai László

Elhunyt Drábik János, a szervezett magánhatalom, a mélyállam legbátrabb leleplezője. Több mint húsz év barátság kötött össze minket, hiszen már két évtizeddel ezelőtt is az akkor általam szerkesztett Magyar Jelenben közöltük szemfelnyitó írásait, és az isteni gondviselés kegyelméből, az utolsó interjúját, egy hosszú beszélgetést is a Magyar Jelennek adta, de a közzétételt már nem tudta megvárni. A napokban kerül majd posztumusz bemutatásra. 

Mindig csodáltam a rendíthetetlenségét, az erejét, ahogy az utolsó pillanatig írt, dolgozott, küzdött, ha már állni nem tudott, akkor széken ülve is ott volt velünk a rendezvényeken, a tüntetéseken, 86-87 évesen is. Soha nem adta fel, soha nem fáradt el. Róla is azt gondoltam, hogy halhatatlan. Most mégis elment. 
De itt maradtak az írásai, a gondolatai, a tudása, a beszélgetései. A lelke, a szelleme, az emléke örökké él! 

János, kevés embertől kaptam olyan őszinte tiszteletet és szeretetet, mint Tőled! Köszönök mindent. A zászlót, amelyet fáradhatatlanul vittél, mi visszük tovább, folytatjuk a küzdelmet a haza szolgálatában, aminek Te is az életedet szentelted. Az utolsó utadon elkísérünk, a Hadak útján pedig találkozunk! Isten nyugosztaljon!